Megérkeztünk.

Meg. 2 nap, 1700 km. Rájöttem, hogy legyen egy autó bármely kényelmes, hosszútávon tuti, hogy az ember megtalálja benne az összes kényelmetlenséget. A vesémet mindenesetre leverte a biztonsági öv csatja, mindegy, van belőle még egy.

Amúgy meg az alváson kívül sok tennivaló nem volt. Olvasni útközben nem lehet (10 perc után masszív hányinger), mozizni a hátulról besütő nap miatt lehetetlen, enni meg csak nem fogok végig. Úgyhogy kb. 24 órát folyamatosan végigaludtam.

Odense amúgy szép kisváros. Rendbe van tartva, tiszta, bár kicsit hideg (8°C). Az első éjszakát őseimmel töltöm egy elvileg 4 csillagos szállodában, ahol jön le a vakolat, meg kb 50 éve nem érdemli meg a 4 csillag minimum felét, de azért nem sírok. Legalább net van.

Körbesétáltunk Odensén. Megnéztük a kolit. Bemenni persze nem lehetett, a kulcsátvételről meg lecsúsztam mára. A koli meg a kórház között kb. 1,5 km a táv, ami cirka 15 perc nyugis séta. Meg belefér a reggeli jóreggelt-cigi is.

Este becsekkoltuk a belvárost. Tip-top. Millió és egy bolt, van egy kávébolt is meg egy csomó kávézó-étterem. Az egyikben egy kivételesen nagyon kedves dán pincérlányka dánul tanított. Asszem oda fogok járni kávézni.

Amúgy a dánok kb. olyanok mint az időjárásuk. Nagyon hidegek. Teszik a dolgukat, de mosolyt ne várjon az ember. Sőt, ha rendelés után még olvasgatnád az étlapot ne is álmodj róla, mert kitépik a kezedből. De legalább a többségük tud angolul.

Egy kis útmutatás, hogy merre is vagyok:

Holnap kezdek szervezni, van egy sejtésem, hogy megint lesz mit írnom ide.

U.I.: Az otthoniak nagyon hiányoznak. Puszi/mancsrázás mindenkinek.