Bye, bye IgOr!

Ez a hét volt az utolsó hetünk az igazságügyi Orvostanon. Ami azt illeti utolsó fél hetünk, mert egy viszonylag eseménytelen hétfő és kedd után a szerdai konferencián megkérdezték hogy éreztük magunkat, és sok szeretettel elbúcsúztattak. Végül is nem volt rossz ez a pár hét itt, elég sok mindent tanultam, különösen gyakorlati szinten.
A korai bucsú oka amúgy az volt, hogy csütörtökön meglehetősen paradox módon pihenéssel ünneplik a munkát itt is. A pénteket meg már senki se veszi komolyan.
Ezt a hosszú hétvégét eredetileg relaxálásra és gyógyulgatásra (összeszedtem valami köhögés-torokfájás kombót, egy élmény), esetleg ha nagyon elszabadulnak a dolgok akkor tanulásra szántam, de nyilván nem így alakult.
Csütörtökön még hellyel-közzel sikerült tartani az elképzelést. Napközben mondjuk muszáj volt inni egy kávét Ádival, illetve Endiékkel (Ádi tesója, épp látogatott a barátnőjével) és este meg Petivel és Ádámmal bedobtunk egy sört a Ryans-ben. De ez még elég nyugisnak számít.
Bezzeg a péntek. A nap nagy részében azt terveztem, hogy mit kéne csinálnom, illetve részben el is kezdtem. Pl. kitakarítottam a szobámban (milyen világot élünk, jaj). Este Peti felhívott, hogy parti van a szobájában, ugorjak már át. Peti szobája a város másik végén van, de a jó idő rávett, hogy gyalog induljak neki. Elég nagy csoda ért a végén, mert nem tévedtem el. Kicsit meg is illetődtem.
A buli amúgy remek volt, különösen úgy, hogy a végét a Larmerben tartottuk, ami ugye kemény 4 emeletnyi távolságra van az ágyikómtól. Jól is jött, mert Peti annyira rápörgött a bulira, hogy 3 kör tequilával vendégelte meg a társaságot. Finom volt, de én még mindig a Malibura szavazok. Egy idő után szerencsére a zenekínálat is megfelelő volt (vagy csak javított a hallásomon a tequila), úgyhogy Navinnal (egy nepáli srác) spontán “ki-bírja-tovább-a-táncparketten” versenyt intéztünk, amit végül K.O.-val én nyertem, mivel Navin már vagy három perce nem tudott levegőhöz jutni.
Hétvégére komolyan betartani tervezem az elképzeléseimet. Ami eddig egészen sikeres volt. Szombaton mostam, főztem, teregettem illetve próbaüzembe helyeztem a laptopon egy Ubuntu Linuxot, úgyhogy minden furcsaságért az a felelős, mert ezt még nem igazán tudom kezelni.
Jövő héten kezdődik a Gyerekgyógyászat Hónap, amit remélem sikerül valahogy itt-ott megnyirbálnom. Elképzelések vannak (szemészet, neurológia, stb…), remélem sikerül leboltolni.

Benned is van egy szuperhős!

Ez volt a szombati Larmer buli alaptézise. Ennek megfelelően az őrültebbje előcibálta a bőröndből a szuperkosztümöt, és abban parádézott. Hiába írnék bármit is a buliról, nem tudnék többet mesélni, mint a képek. Tehát:

A rendezőgárda: Zorro, Superman, Superwoman azaz Teddy, Jan és Kasia
 

A buli egészen kiváló volt. Konkrétan:
Sírva…

Röhögős:

A lányok: Móni, Timi, Noémi (azt hiszem kár tovább ragozni )

Peti szigorúan összenéz Fruzsival. Kemény harc megy bizony.
 

Úgy fest, hogy peti alulmaradt a fenti szemcsatában. Ennyire elgondolkozni csak nagy vereségek után lehet, vagy sok alkohol után. Persze egész este csak vizet ittunk, úgyhogy a második lehetőség kizárt dolog.
   

Bring back the 80’s!!!

A lányok a buli vége felé. Javaslom összehasonlítani az első képpel.
 

Good morning sunshine.

Bizony. Süt a nap!!! És meleg is van. Itt a tavasz,…

Ezt a hétvégét végre sikerült pihenéssel töltenem (hellyel-közzel), sőt mi több még az anesztnek is nekiálltam végre valahára. Elég uncsi a cselekmény, de remélem történni fog valami érdekes a következő háromszázakárhány oldalon.

Sikerült végre megoldani a logisztikai probmémákat is: Noémi volt oly kedves és kölcsönadta az egyik bringáját. Azt hiszem újra kell tanulnom ezt a bringázás dolgot, mert minden tévhit ellenére ezt is el lehet felejteni. Pláne egy ilyen memóriával mint az enyém.

Ápropó memória. Úgy fest, hogy a laptopom valamelyik memóriája erősen magábafordult, úgyhogy kicsit instabilan megy most a rendszer. Hétvégén gyakorlatilag csak memóriatesztet, meg mindenféle dianosztikát futattam. A következő lépés egy totális oprendszer újratelepítés lesz. Ha az nem segít akkor meg lehet szerelni…otthon. Majd.

Erre hétre szerveztem egy kis üdülést  a hasi sebészetre, úgyhogy most egy hétig nélkülem hentelnek a Igazságügyön. Szegények. Az óriási várakozást elég szemét módon kihasználta Murphy, úgyhogy ma a földön semmi nem történt. Nem volt ismerős se, úgyhogy kb. össze vissza mászkáltam, illetve letoltam a menetrendszerinti hotdogomat. Az legalább jó volt.

Estére a Dexters volt betervezve, de valahogy nem éreztem magamban a erőt, úgyhogy végül itthon maradtam. Még egy kivételes alkalom: 8 óra alvás.

NICE!!!

70 kiló…maradhat?

Bizony, ma nagyobb meccs volt. A tegnapin felbuzdulva nagy várakozással léptem be a boncterembe. Igazam is lett. A mai menü egy komplett has volt, meg némi tüdő. Mindemellett mostmás az egész hasat én írtam le. Jó sokat tanultam az egészből, és remek volt sikerélménynek.

A munkaidő végeztével kihasználtuk a tomboló 15 fokot, és sétáltunk egyet a városban. Ezzel a lendülettel adtunk a fogyasztói társadalomnak: jól bekajáltunk a McDonald’s-ban, hagy maradjon csak kevesebb a többieknek. A kolihoz érvén még ücsörögtünk egy kicsit, élvezvén az időt, amit végre egy kis jóindulattal akár tavasznak is csúfolhatnánk.

A bejegyzés írásának időpontjáig (10:30) gyakorlatilag különösebben izgalmas dolog nem történt, azt leszámítva, hogy világmegváltó ötlet kavarog a fejemben: ma 7 (hét) órát fogok legalább aludni. A 8 (nyolc) óráért már bónusz jár..meglátjuk mit tudok kihozni belőle.

40 deka..maradhat?

Haha..egy kis feketehumor hétfő reggelre. Ma ugyanis én is beszálltam a boncolásba, úgyhogy pár mondatos eligazítás után, már a veséket robbantottam ki nem kevés zsír közül. Jó volt végre valamit kezdeni a csipesszel meg az ollóval, és nem csak nézni őket. Prezentálni és én prezentáltam, itt még kaptam egy kis kiegészítést, de ha figyelebe veszem azt, hogy életemben először csináltam ilyet, asszem ez így oké. és ezt ők is így gondolták.

A kórház után hazaérvén Ádámmal egészen kategórián felüli hotdogot készítettünk, francia mesterszakácsok receptjét csípőből überelve. Azt hiszem megteremtettük az új etalont hot-dog kategóriában. Respect!

Hétfő este lévén ma kultúrálódtunk. A Dexter’s nevű bárban ma blues est volt. Nagyon jó kis minőségi zene, vérpezsdítő ritmusok, jó társaság. DE Hely az persze nem volt. Úgyhogy átbaktattunk a cirka 10 méterre lévő Smaglose nevű beszélgetős helyre, ahol nincs vérpezsdítő zene, viszont első osztályú a Leffe. Mindemellett van francia csocsóasztaluk. A társaság nagyopbbik része francia volt, úgyhogy amikor kihívtak minket, akkor picit aggódtunk Ádámmmal, miszerint ennek mászás lessz a vége. És nem. Az első meccsen, ugyan csak fél góllal, de megvertük a derék franciákat, ami azért elég ciki. Más kérdés, hogy a második meccsen úgy elvertek minket, hogy abba még a Fradi is belepirosodna. (Sorry a zöldfehérektől).

A francia csocsó lényegesen nehezebb mint a megszokott “klasszikus”. Nehezebbek a bábuk, és képtelenség igazán stabilan fogni a lakkozott fanyelét a rudaknak. Mindemellett a kapu is kisebb, és a pontozás is nagyon máshogy működik. Pl. csak a középpályásokkal illetve a csatársor bal szélső játékosával lehet gólt lőni. Minden más “gól” felet ér, és a következp igazi gólnál annak ér kettőt aki azt belőtte. Legalábbis valami ilyesmi.

11 körül úgy gondoltuk, hogy talán most már van hely a Dexter’s-ben. És volt! Hurrá! Éjfél körül viszont úgy gondoltam, hogy merő kötelességtudatból haza kéne andalognom. Szerencsére a rezesbanda szolidarított velünk, úgyhogy mindenki felkapta a cumót, és lépett haza. Végre 4 óránál többet alszok!

Mosás!!

Bizony. Mára mosást terveztem. Komoly lelki rákészülést igényelt, mert tudom milyen Murphy-adta tehetségem van az ilyen kényes házimunkákhoz, úgyhogy gondolatban eltemettem a kedvenc pólóimat.

DE. A mosógép:

1. Tud angolul
2. Van saját mosópor adagolója, úgyhogy ezt már nem tudom elcseszni
3. A hőfokon és a centrifuga sebességén kívül nem kell semmit beállítani. Ez még azért megy.

Úgyhogy óriási sikerélménnyel hagytam ott a mosógépet, azzal a tudattal, hogy 45 perc múlva, akármit is kapok vissza abból a masinából, és mindent megtettem amit megkövetelt a haza.

És tényleg. A ruhák patyolattiszták lettek. A fő problémám az volt, hogy egészen egyszerűen nem tudtam kiteregetni. Nem volt hely. Mindenhol, még a lámpa zsinórján is lógnak a gatyák meg atléták. Ja és 99%-os páratartalom van a szobában nyitott ablak mellett is. Lassan veszek egy oxigénpalackot.

Mára annyi terv maradt még, hogy valamit bedobjak vacsi gyanánt, és büszkén visszanézve a ami napi hőstettekre végre 6 óránál többet aludjak. Hajrá!

Ó, azok a kilencvenes évek!

Egészen kiválóan aludtam. Ami nem csoda. Kicsit se. Az a csoda, hogy még világos volt amikor felkeltem. Programnak mosást terveztem, de sikerült eléggé belemerülnöm a tanulmányaimba, hogy ezt a programot kénytelen voltam elnapolni. Igen, nem csalás, nem ámítás. Tanulásról volt szó, egészen pontosan a TDK-mat reszeltem. Elég gyorsan kivégezte az idegeimet, de legalább haladtam vele.

A késői kelésnek hála, elég hamar eljött az esti parti. Viszont itt már éjfél körül elindultam felfele a Larmerből. Akármennyire is szeretem a 90-es évek zenéjét, a Larmer előhozta a tömegundorom, és ráadásul egész elérhető tervnek tűnt, hogy végre alszok egyet. Haha.

FRÁSZT! 3 méterre a szobám ajtajától összefutottam Maximmal, Christelle-el és Leslie-vel. Nagyon őrültek ezek a franciák (Ja, meg az az egy bëlga). Mindenesetre az végső csapást Maxim mérte erre az alvás projectre: hozott nekem két üveg Hoegaardent Belgiumból. Övön aluli volt. Két Hoegaardentől az ember elkezd össze vissza beszélgetni emberekkel, jó kedve lesz, és megy vissza szeletelni. Ráadásul már a magyar csapat is megérkezett.

A franciák elmeállapotáról csak ennyi hozzáfűznivalóm lenne:

Ja, és mindez fogadásból. A legszebb, hogy nem is ez volt a feladat (de arra Maxim és az én igen őszinte bánatomra nem vállalkoztak).

Még két szökési kísérletem volt. De egészen esélytelen voltam. Az első gyanús mozdulatra kezek nyúltak utánam a tömegből, és rántottak vissza ebbe a nyüzsgő masszába.

A pult békésebbik oldala. Jan és Noémi:

Nagyon jó volt, de az ördög ugye soha nem alszik. Úgyhogy volt egy rohanásunk, mivel az egyik lány bankkártyáját és az egyik “smink célszerszámát” ellopták. A kártyát sikerült letiltani időben, a smink-bizbaszt meg egyperces néma csenddel búcsúztattuk.

A vége felé kicsit lenyugodott a tombolás. Ez a kép 3 óra körül készült. Az az üveg Noémi kezében egy olyan löttyöt tartalmaz, amit be kéne tiltani. Fisherman’s. A dánok válasza az Ouzora, Sambucára és az összes többi ánizsos szörpre.

Micsoda meglepetés: most is 6-7 körül kerültem ágyba. Meg azzal az elhatározással, hogy egyszer volt Budán kutyavásár, még egy ilyet nem szabad csinálni. Amen.

It’s weeek-end!

A pénteki napom egy óriási szentségtöréssel indult. Mivel kb. reggel 5-6 körül kerültem ágyba, úgy gondoltam, hogy a másfél óra alvás még viccnek is rossz.  úgyhogy tisztán orvosi szempontból úgy gondoltam, hogy muszáj lesz kipihennem magam. A pénteki nap amúgy is elég eseménytelen volt, úgyhogy 10-11 körül, amikor is felkeltem (részben lelkiismeretfurdalásból) már nem volt műsor.

A nap további része elég békésen telt. Ádámmal egészen kiváló pizzát dobtunk össze. Az olaszok könyörögni fognak a receptért. Szóval a kalória darabra megvolt. Szépen öregurasan intéztünk mindent, úgyhogy kaja után már kezdhettünk rákészülni a Larmerre.

Szombaton 90’s Party lesz a Larmerben, úgyhogy arra gondoltunk, hogy egy szolid good night sör jó elég is lesz. Aki most arra gondol, hogy nem így alakult, az jól teszi. Tényleg nem. Nagyon durva pörgés nem volt, de természetesen a nemzetiszín lobogót ismét felhúztuk az egyik asztalra. Egészen más. A külföldiekkel folytatott társalgás is nagyon jó, de hiányoznak a maratoni sztorizások. Úgy fest, hogy ez csak ránk jellemző. Nem kell félteni, én is kiveszem a részemet a mesemondásból.

5 körül úgy gondoltam, hogy okosabb lenne aludni egy kicsit. Zzzzzzz

A hét közepe.

A dánok valószínűleg a szerdát tényleg a címnek megfelelően fogják fel. És mivel veszélyeztetné a kiegyensúlyozottságukat, ha a hét közepén nem lazitanának egy kicsit, a szerdát afféle chill-out napnak tekintik. Szóval 9-re kellett mennünk, egy nagyon barátságos beszélgetésre az Intézet orovosaival. Az érdekes dolgokat angolul, míg a személyesebbeket dánul beszélték meg, és ráadásul még reggelit is adtak, úgyhogy egészen pompásan kezdődött a reggel.

A kis szeánsz után a főnök úgy foglalta össze a napi teendőt, hogy nincs mára semmmi más, csak egy kis meditáció”…tudod, Yin-Yang, meg fekete-fehér”. Úgyhogy olvasgattam egy kicsit a lőtt sérülésekről aztán úgy határoztunk, hogy a semmittevés helyett bevásárolunk.

2-re viszont vissza kellett érnünk a város egyik templomába, aholis IV. Knut keresztcsontját helyezték vissza a helyére. Az eddigi hiány oka az volt, hogy az IgOr Intézet egyik orvosa megpróbálta kideríteni, hogy vajh mitől halt meg a Dánia védőszentjévé avanzsált király.

Elég sajátosan intézik itt a relikviák kezelését. A kiállított koporsóba pusta kézzel rakták vissza a csontot, és úgy forgatták helyes (?) irányba a csigolyákat, ahogy a LEGO-t szokta pakolni az ember. Mindenesetre érdekes volt. Készült fotó is:

IV. Knut. itt már egy keresztcsonntal kiegészülve.

Az igazi kiszúrás: összekeverik a csigolyáit.

A nap további részében az estebédként szolgáló pizzán kívül semmi se történt, és elég komoly sansz van rá, hogy ez így is marad mára.

IgOr part 2

Második nap Az Igazságügyi Orvostani Intézetben. Elég értelmetlennek tűnt a mai nap is. Volt egy boncolás, és pont ennyi. Viszont sikerült konstatálni, hogy sikeresen elszoktam a bonctermi szagoktól. Príma az elszívás, de van amire nem lehet hatni.

Egy óra körül véget vetettünk a munkaidőnek, és kipróbáltuk a kantint. Nagyon jó árak, de a minőség nem a legjobb. Szódával elmegy.

Hazafele menet a jó időre való tekintettel leültünk a koli elé Ádival kicsit pipázgatni meg dumálni. Feltűnt az a furcsa szokás, hogy minden arra járó ismerős megkérdezte, hogy mit csinálunk. Nem ez volt az igazán meglepő, hanem az ő meglepődésük, amikor az monduk, hogy ülünk egy padon és dumálunk. Minek nézhetett ez ki?

Szombaton a Larmerben összefutottunk egy magyar társasággal, és Noémi, az egyik lány átugrott este egy kis dumálásra, úgyhogy kb. magyar estet tartottunk. Azt, hogy milyen volt jól szemlélteti az a tény, hogy fél öt körül érkezett, és éjfél körül ment el.

Az éjfél körül kettő órává dagadt mire felértem a szobámba, úgyhogy nyilván holnap is jó fáradt leszek.